Pici-R

Hűha, most jöttem rá mennyi minden maradt ki azok közül amit egyébként meg szoktam osztani eme kis blogomon. Megpróbálom kicsit összegezni. Hát elkezdődött a szezon, ami azt jelenti végre sok sok nyílt napra lehet menni, és motorozni. Ezredes új papucskáiról már beszámoltam, no de az azokkal szerzett tapasztalatról nem. FÉLELMETESEN JÓ ÉRZÉS! Hát szégyen ide vagy oda, és most először tehettem meg hogy egy teljesen új garnitúrát vásárolhattam. Nagyon más így motorozni. Azóta már túl vagyunk egy Hungaroringen és egy két napos Pannónia-ringes edzésen illetve versenynapon ez utóbbi múlt héten pénteken és szombaton zajlott épp. Szuper hangulatban, és sok sok időjavítással.
Vannak napok mikor azt vallom ez nem épp nekem való, és vannak  a verseny körülmények amikor meg bennem van a bizonyítási vágy... meg minden egyes szó amit Mancs elmondott. Mit, Hol, Hogyan kell csinálni.  Szombaton igazán sokat tanultam megint elég sok körön keresztül tudtam menni egy nálam ügyesebbnek mondható csajszival, és ez sokat javított az eddigi időmön is. Sokat tanultam ismét. Jó volt szokni az emberközelséget, ez utóbbi nagyon fontos, ugyanis szokásom megijedni! :( Egyébként így történt ez idén első edzésünk alkalmával is, pont a már említett csajszival, csak épp annak picike bukfenc lett a vége! Most már csak jót mosolygok magamon!

És egy nagyon fontos mondat "a SZERETET néha fontosabb a GYŐZNI akarásnál"!
-szóljon ez mindazoknak akik nem értettek egyet velem a szombati verseny végeredményét illetően.

Emberközelségről jut eszembe, a péntek esti bohóckodás sem maradhatott el, sikerült négyen felülni a csapat aprócska robogójára és bejárni vele a pályát. A Szlovák kollégáknak nagyon tetszett eme mutatvány tapsoltak és hangosan fütyültek, a mókás mutatványt elnézvén :)

Közben a Twini is új papucsokat kapott nyárra, úgy gondoltam még egy nyarat talán nem kellene téli gumikkal eltölteni, illetve majdnem eladtam a szép kis alufelniket mert sok bajom volt velük, de a gumis barátunk javaslatára megvettünk hozzá egy hiányzó alkatrészt, így már nem bánom, hogy megtartottam. Köszi Zolika a közreműködést.
No meg volt Mancsnak egy aprócska meglepetésem...  mivel ismét egy fordulóponthoz érkeztünk ez a 7 egy bűvös szám nekünk! Hozzátenném, soha nem ügyködtem ennyit meglepetések végett. De sikerült megtalálnom a megfelelő emberkét ezúttal is. Ja meg életemben először vettem ilyen nagy masnit!
Tök jól mutatott, meg az ajándék átadásár megelőzően voltam egy rendezvényen ahol szuper héliumos lufit is szereztem! :)
Szóval 4 nyári csinos tappancs...
Jól elbújtattam őket és vártam, hogy megtalálja őket Mancs. Bizonyára sokan vannak úgy vele, hogy sokkal jobb adni mint kapni! Jó volt látni a reakciót a megtalálás pillanatában. Ezek szavakkal nem fejezhetőek ki...

A paradicsom gyerekek is szépen nőnek a balkonládában, amit lassan ki is fognak nőni. Igen van egy kakukktojás is... ott a bal oldalon még nem jöttem rá miféle szerzet, de kivárom!

Szerintem biztos van amit kihagytam, ja persze. Gondoltam írok az átrendezett szobáról is, meg az azóta megjavított átfúrt falról... de ezt későbbre hagyom.

Boldogság van és jókedv!

Ha egyszer fontos neked valami, azt meg kell védened. Ha olyan mázlista vagy, hogy találtál magadnak egy életmódot, amit szeretsz, akkor a bátorságot is meg kell találnod, hogy azt az életet éljed.

A ma esti hangulat muzsika:

Már a reggeli első beszélgetésünk is a bátorsággal volt kapcsolatos. Furcsák ezek a hétköznapok mondom én! Vagy nekem ment el az eszem, vagy tényleg ennyire látom a változásokat és ez így rendben is van. Ma például feltűnt, hogy sokkal lassabban sétálok, jobban megfigyelem a részleteket, kihúztam magam és büszkén tipegtem végig az úton. Mélyet szippantottam a reggeli friss levegőből és még a madárkát is volt időm megkeresni aki olyan szépen énekelt azon a nemrég ültetett fán. Ma két kávét is ittam reggel, és az utóbbi időben sokkal hatékonyabb vagyok a munkahelyen is. Igyekszem sokkal pontosabb lenni, naprakészebb, és türelemmel vagyok az idegesítő kollégák felé, ellentétben a régi énemmel. Legutóbb nagyinál ücsörögve tűnt fel eme aprólékos megfigyelésem... az elmúlt hetekben pedig úgy látom ez egyre többször van jelen. Nem is az hogy aprólékosabb, hanem az a furcsa, hogy észre is veszem magamon. Néha megrémít. Mintha kívülről figyelném saját magam. Na ugye, hogy ez elgondolkoztató! Egyenlőre a normális kategóriába új tulajdonságom. De másfelől szerintem jó is, hiszen idővel minden helyzetet a legjobban tudok majd megítélni remélhetőleg.
Holnap már szerda, egyébként nagyon rosszul viselem a Mancstól való távollétem, de hát egyenlőre ilyenek ezek a hétköznapok. No meg azt is, hogy Mancs állapota eléggé megvisel. Ez a feszített életvitel a sok megoldandó feladat és probléma mindamellett, hogy az ember szeretné az álmait is való váltani valljuk be elég őrlő feladat. Megint az jutott eszembe mikor Mancs nagy kikerekedett szemekkel azt kérdezte tőlem, te tényleg gondolkoztál már azon mi lenne ha nem lennél?  - a válasz igen volt. Sokszor gondolkoztam el kapcsolatok megítélése szempontjából, hogy ki hogyan élne a jelenlétem nélkül. Persze én is végiggondoltam a listát a számomra fontos emberekkel kapcsolatban. Nem a negatív dolgokról szeretnék írni sem előrevetíteni semmit, mert belegondolni is rossz tudom én. De aki veszített már el valakit az úgy vélem másképp éli meg a mindennapokat, és értékeli az embereket. Én is így vagyok ezzel. Nagyon kevés a hozzám közel álló, aki ismer is. Illetve nagyon kevés ember az akit közel engedtem. Azóta pedig... Egyetlen egy! Szóval törékeny ez az élet, és a titok az apró dolgokban van, az olyanokban amik nem vásárolhatóak meg. Néha szomorú vagyok, amikor az emberek fel sem fogják a tetteim. Persze a rohanó világ ellenség, de igenis néha meg kell pihenni, néha hagyni kell időt, pillanatot hogy megérintsen a valóság. Az értékes valóság, már aki becsülni tudja.

S bátornak kell lenni úgy élni, ahogy arra vágyunk!

...Persze senki sem olyan okos, hogy mindig tudja, mit csinál.

a hét azon napja amikor tiszteletem teszem az én drága nagyikámnál.  Régen ez általában pénteken volt, azért mert vége volt egy dolgos hétnek és annyira jó volt megbeszélni nagyival az elmúlt napok eseményeit. Most meg a nagy rohanás végett, az utolsó "nyugis" nap a csütörtök. Pontosabban inkább a kétlaki életmód miatt alakult így... és most eszembe jutott a kis utazó táska amit anno annyira nem is akartam megvenni mégis megtettem és lám lám jól is jön. Komplett ruhatár bújik el benne, felkészülve minden eshetőségre. :)

Szóval a nagymama az a személy aki nekem nagyon sokat jelent. Tisztelem szeretem, fontos nekem az ő értékrendje már ami a világhoz való viszonyulásunkat illeti. Ma különös nap volt. Nem tudom volt-e már így valaki, ott ültem vele szemben az asztalnál és ő beszélt hozzám. De szinte nem is értettem amit mond, mintha elcsendesedne a külvilág...hol néztem a szemébe, hol pedig az arcát figyeltem, azon elmélkedtem mennyire hasonlítok rá, s eközben megjegyeztem minden apró ráncot a szép kis arcán. Valaki egyszer azt mondta, a nőnek a szemébe kell beleszeretni az nem változik majd az idő múlásával sem. Nagyinak gyönyörű barna szemei vannak, érdekes de az enyém is ilyen. Anyuka szeme is barna, de az ő tekintetéből mégis hiányzik valami. (Legalábbis nekem)
Ma nagyon sok történetet osztott meg velem Mama. Olyasmit amit már régen elmondhatott volna mégsem tette. Úgy vélem nálunk a fiatalabb generációnál sokkal hamarabb szakad el az a bizonyos cérna... a ma elhangzottak pedig bőven több mint 10 éves történetek, vélemények, és ezek alapján döntések a jelenben hatással a jövőre. S talán mondhatom titkok. Őszintén megdöbbentem, és volt olyan is ami a szívembe mart.  Eddig sem nagyon tudtam megérteni az embereket, az utóbbi időben már a szüleimet sem, és ezek a történetek az én jelen álláspontomat igazolták azzal a különbséggel, hogy nagyi ugyan ezt már megélte régen.(Csak SOHA nem adta tudtomra, hagyta éljem meg én is, tanuljam meg a dolgokat, gondolván az csak erősebbé tesz).
Azt mondják az emberek nem változnak... Szerintem csak azok az emberek nem változnak akik lusták, és  képtelenek törődni egy kicsit is másokkal. Aki nem változtat az nem akar megfelelni semminek és senkinek. És ezek után vizsgáljunk, vagy elmélkedjünk tovább egy majd 30 éves házasságon... no meg azon miért is nem működnek a kapcsolatok.

Igazából lehetnék nagyon szomorú és búskomoran ücsöröghetnék begubózva a szobámban, mégsem teszem. Régebben felrobbantam volna az idegességből, az élet és az emberek igazságtalansága miatt. Mára meg... komótosan végiggondoltam az elhangzottakat, hazafelé vettem egy üveggel a kedvenc vörösboromból, beültem az új íróasztalom mögé és kiterítettem pár régi fényképet miközben kitöltöttem egy pohárral. Kortyolgatás közben pedig rájöttem, az idő mindenképp elrohan felettünk, a titok úgyis abban lesz, hogyan is éljük meg a mindennapokat. Boncolgathatnám hogy Anyuka miért ilyen és igyekezhetnék megérteni de így az én értékes időm menne rá az ő tettei feltárására... Rájöttem nem teszem. Semmi értelme... majdnem kicsordult egy könnycsepp mikor megláttam magam pici babaként Anyuka kezében akkor Anyuka csak 22 éves volt, honnan is tudhatta volna azt amit most én lassan 27 éves fejjel tudok, no meg milyen más is volt a világ a 80-as évek közepén.  Őszintén szólva nem tudom hogyan alakult ki ez a gondolkodásmódom és értékrendem, de azt tudom hogy nem nagyon ismerem fel ezen tulajdonságaim a szüleim mivoltában.

Szerintem ez azért érdekes.

Ebből pedig az következik, hogy mindenki hozzám fordul tanácsért, és segítségért. Tudja valaki milyen nehéz egy közel 60 és egy majdnem 50 éves ember életét segíteni? Hát elárulom nagyon nehéz. Ha visszagondolok talán épp ilyen kezelhetetlen az ember 16 évesen. Nem hallgatnak rád hiába mondod el a tanácsod ők jobban tudják akkor is, hiszen eleget éltek hozzá... bár anyuka azért rájött pár dologra. Mancsnak igaza van, ha ők nem akarnak változtatni akkor kár is erőltetni. "Nem mentheted meg Őket!"

De vajon mennyi idő maradt, és mennyi idő alatt lehet megváltozni, és végre megérteni hogy lehet jól is csinálni... és csak egy életünk van... istenem csak ismétlem magam, hányszor de hányszor leírtam ezt a két mondatot... és ezek a szavak! IDŐ, ÉLET...

"Az életre való alkalmasságod legnagyobb bizonyítéka,
ha az emberek megosztják veled legtitkosabb gondolataikat."

Babával beszélgettünk kicsit, azt mondja nekem...

Szóval hétfő mint szabadnap... és mint első nagy pályás motorozás.
Nagyon jól éreztem magam a nap végére, az első pályára lépés előtt azért voltak félelmeim. De úgy gondolom összességében jól sikerült az edzés.
Mancs pedig: "Mindig meglepsz!" mondattal zárta a napot! - amit remélem hamarosan ki is fejt nekem, érdekel valójában mire gondol! Picúrkát büszke vagyok, és egyben nagyon boldog és csak köszönni tudom a tanítást! 
Illetve kipróbáltam a két évvel fiatalabb új technikát is. Azt hiszem maradok az én Ezredesem nyergében! :) Persze tapasztalatnak szuper volt!

Először is a határok... tegnap olyan álmos voltam.. szerintem minden normálisnak mondható ember hajnali 1kor már régen alszik...hát én nem. Úgy gondolom én eléggé morcos lennék ha valaki ilyenkor felkelte, nem úgy Mancs esetében. Meg is lepődtem magamon ismét, de megint mit vagyok itt meglepve, hiszen állandóan ez van az utóbbi időben... és eközben hallom ahogy Mancs mondja "mindez azért van mert fejlődsz" Szóval tegnap éjjeli randevúnk volt :) Szerintem romantikus... mint valami filmjelent... nem ez most nem a csókolózós jelenet...na jó az is... szóval a lány ül a kis autóban ő érkezik először a helyszínre, és várja a nem kis autót :) álmos de kitartó... nem is olyan sokára megékezik a főszereplő... ahogy ezt a kedvenc sorozatomban Meredith mondja mindig Mr. Csábító . Egyébként én állandóan el vagyok ám csábulva csak legyen a közelemben, de ha nincs akkor is! Tehát mindenki a helyszínre ér,  kiszállnak a kis és nem kis autóból és félúton találkoznak a lány szinte szalad és a fiú nyakába ugrik aki úgy öleli mintha nem akarná elengedni soha. És én ezt úgy szeretem, mikor csak egy kis időre akár csak pár pillanatra megszűnik a külvilág...
Tetszett ez a találkozó a fáradtság ellenére, Mancs útnak indult a tegnap éjjel a két kerekű száguldó cirkusz első mutatványa végett, én pedig mindenképp szerettem volna elköszönni tőle.


Egyébként utam célja a fontos dokumentumok átadása volt, Amúgy rájöttem tetszik ez az éjjeli semmilyen forgalom a Hungária körút, kifejezetten!

A bal oldalunk a női, a jobb a férfi énünket hordozza – nemtől függetlenül. De felfoghatjuk úgy is, hogy a bal oldal a múltat és a lelkünket, a jobb a jövőt és a racionalitást képviseli. Ha tehát a bal oldalunk sérül, akkor „nem jó helyre tettünk”, vagy feleslegesen cipelünk valamilyen terhet (a múlt terheit), a jobb oldali sérülések pedig azt jelzik, hogy bár tudjuk, látjuk a dolgokat, mégsem cselekszünk helyesen.

Hát íme a kis iskolások!

Körülbelül 2-3 hete jóízűen majszoltam a koktél parit és közben azon bosszankodtam, hogy ezek a fránya krókuszok az istenért nem akarnak itt gyökerezni. Mert vettünk anno virághagymát amit egy érdekes formájú kis üvegvázában kellett nevelni, de majd 3 hónap után sem volt semmi változás... Itt jött az ötlet, hogy a krókusz új otthont kap, no meg földet hátha az jobban tetszik a lelkének, a paradicsom magokat abból amit olyan jó ízűen eszegettem ... gondosan kiválogattam és az új "üvegházba" tettem egy pici vizes vattácskára.
Tetszett a magocskáknak az ovi, no meg a kedvező páratartalom, hamar előbújtak a növényke kezdemények... vasárnap átültettem az "iskolába" őket gondoltam már elég nagyok, tessék szépen szokni a szabad ég alatti klímát, persze azért kaptak még egy takarót... nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a végeredmény... 

Szerintem rendes kis paradicsom lesz, jól meghálálja majd a törődést .

ui. Mielőtt átültettem volna, én okos elfelejtettem lefényképezni az ovis korszakot.

De jó volt...
Pénteken tali a motoros csajokkal.
Szombaton egy szuper szülinapon voltunk. Az estét pedig a Kowa koncert koronázta!
Annyira jók!

Vasárnap pedig óriás autószerelés Manccsal! És a szürke kisautó újra ketyeg, reményeink szerinte újabb hibák nélkül!
Jó együtt dolgozni, mert tanulok és szerintem jobban kitartunk ha a másik ott van mellettünk. Illetve nem elhanyagolható Mancs milyen jó kedvű volt, és olyan finom cuppanós puszit kaptam "CSAK ÚGY" hogy estig fülig ért a kis szám!

...egyébként mintha Mancs blogot olvasna, de nem mondja ám... mert kiakadásom után, vasárnap még Ezredest is kitolta nekem hogy lemoshassam, illetve megszabadítottam régi matricáitól, hogy az új a helyükbe léphessen, és jól átbeszéltük ezt az új design kérdést is! :) No meg új cipellőt is kapott a kis méregzsák! Köszönöm Mancs!

Egyébként az ott egy szívecske... Rajzoltuk!
Én fogtam Mancs kezét és rajzoltam, tehát ő rajzolta nekem! Logikus! :)

Gondolatok innen- onnan…

Edi meglepetten olvasta előző bejegyzésem, de már korán reggel jelezte ettől jól indult a mai napja!

Kedden szóltam Apukának hogy férfi módra jól szerezzen be nekem a régi új polcaimhoz tipliket no meg csavart. Régi mert már régen vettem, új mert még nem volt használva) ez amolyan szereld magad ikea design. De valljuk be okos , kényelmes praktikus. Na hát hamar kiborult ám a bili, mert Apukán kifogott a 3 lyuk no meg a „minőségi” tipli… szerintem a szentlélek tartotta a polc tartó konzolt! Köszi! No de a mostanság rám ragadt "nyugodj meg" probléma megoldó mentalitással hozzáállva egy óriás levegővétel után mondtam:
-Akkor ezt mára fejezzük be!  Illetve megkérdeztem hogy, szarabb tiplit nem árulnak valahol? Mert legközelebb olyat vegyen. és még hozzátettem: Te apa ez a fal majd 30 éve ilyen szar, amúgy te építetted ezt a házat, hogy a fenébe fogod ki mindig a legalja minőséget? Édes istenem…. Majd ezen megsértődve előtúrt pár használható jó minőségű tiplit… amiből épp akadt 3 db…(összesen 12 kellett volna). Mindegy tehát egy polc a helyén.
Ma folytatjuk!

Ja mert amúgy átrendeztem a szobám ez ilyen hangulat kérdés eseteben, de kezdem megtalálni a végleges formát. Bár miután tegnap felkerült a polc a falra az ágyról csodálva mégis elbőgtem magam. Hugi jött épp jókor, aki egyetértett velem, még jó hogy ikea polc viheted magaddal bárhová, ha majd elköltözöl… na ez az …ez a projekt már 10 éves gondolat… és az évek múlásával egyre nyomasztóbb. Bár tudom nehéz ebbe a  mai világba de mégis… NEM LEHETETLEN! Na hagyjuk is, mert megint a sírás jön rám!

Továbbá egy íróasztal projekt is készülőben van, a lapszabász bácsika igazán rendes volt, kedden leadtam a tervrajzom…szerintem szép kis műszaki rajzot hoztam össze, térben meg minden! Amúgy azt ígérte mára kész, bár nem hívott eddig.

Találtam egy egész jó kis forgószéket 5000 jó magyar forintért… gondoltam megérdemli az új íróasztal

Meg egyébként iszonyú sok ruhát csomagoltam össze, amik a már nem használható kategóriába tartoznak. Na de ez is nehéz mert egy kettőhöz emlékek is fűződnek és olyan nehéz megválni tőlük.

Érdekesnek találom egyébként a dolgaim, mert sokkal lelkesebb szoktam lenni, de Mancs mellett, sokszor lelkesedtem be és végül 180 fokot fordult a világ a tervekkel együtt, aztán én meg kamilláztam, hoppá… minek is ringatom magam itt az álmokba.  Szóval próbálom a dolgokat reális síkra fektetni, ami amúgy elég kiábrándító tud lenni.
Ha meg már itt tartunk, olyan vacak dolog: -mikor már észreveszed mennyit mondogattál valamit de semmi visszajelzés nem érkezik…. Pedig nem csak magadra vonatkozó gondolatok. Elnézést a jövő tervezése az érdeklődés hiányában ma elmarad!
Na jah… íme megint egy legyél erős példa… a fenét néha igen is ki kell sírnia magából az embernek ami bántja!!! Na meg megbeszélni… kellene!

És ha netán valakit foglalkoztat eme téma, hát közlöm nem igazán vagyok tisztába azzal manapság mit is tervezzek a jövőre nézve, pont az ilyen azaz semmilyen visszajelzésekre voantkozóan! 
Így hát ne is csodálkozzon senki ha netán idegbeteg állapotomba talál… a megválaszolatlan kérdések miatt!

Régen sírógörcsöt kaptam volna azért is hogy az én Ezredesem nem a garázsban tölti várakozó mindennapjait, legalább a kis sámlit kivittem régen, és csak úgy mellé ültem már az is nagy segítség volt, bíbelődtem vele, egy kis takarítás vagy matrica vagy bármi.

Na matrica, ez is vicces téma, mert szeretnék valamit, de elég nehéz megvalósítani ha az ember nem csak a saját eszméit akarja követni. Aztán meg mikor az van, hogy jól van ego módba kapcsolok, na akkor meg nem ért senki! 1év! Kész mást szeretnék!  "Élj a jelenben, és tedd olyanná, hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá!"

Ja és megtaláltam egy régi blogfejlécem... még a kezdetek... nosztalgiázom...elvonási tünetem van!! Meg rájöttem...régen bátrabb voltam! Nem tudom,hogy az átalakuló női mivoltam miatt vagyok-e visszafogott vagy sem, de be kell lássam ez így nincs rendjén jelen állapotban! :(

ENNYI! PONT!

Amúgy én csak azt nem értem, hogy miért van az, hogy vannak emberek akik képesek lemondani szinte minden olyan dologról ami nekik fontos, csupán csak azért hogy más, mások boldogok lehessenek? Mielőtt bárki kijelentené... ez nem mártirság, vagy egyéb és nem is a dolgok megmagyarázása... CSUPÁN valóban ÖNZETLEN SZERETET! Persze én is ebbe a kategóriába tartozom, de soha senkitől nem vártam el, hogy miattam lemondjon egy olyan dologról amit igazán fontos! De hol van itt az egyenlőség? Nekem csak apró kéréseim vannak ... néha! Ráadásul olyan dolgokra vágyom aminek amúgy is alapnak KELLENE LENNIE! :(
Várom tehát a megnyugtató ötleteket!

Együtt kezdtük a középiskolát... ha jól emlékszem a második évben lettem a padtársa, érdekes hiszen csak két utcányira laktunk egymástól mégsem találkoztunk előtte. Furcsa is leírni de 2004- ben végeztünk, és még maradtunk szintén együtt egy padban az 5.évre. Voltak nehéz korszakaink de túléltük. Sokszor elevenítjük fel a közös élményeket egy jó kávé , tea mellett és mosolyodunk el rajtuk.
Drága Edit barátném 12 éve már, hogy tart eme barátságunk,így ezzel a bejegyzéssel is szeretném megköszönni, hogy megismertelek, köszönöm a sok közös élményt.

Megemlítek párat:

-Soha nem felejtem el az irodalom órai felelést, amik annyira el voltál merülve Cosmopolitan olvasásában, hogy szinte meg sem hallottad mikor engem szólítottak. (Hát ki fog így súgni...)
-Te voltál az első utasom, az első nagy túránkon ami Zsámbékra vezetett, ráadásul az első motoromon.
- Ott voltam veled az első tetoválásodnál.
- Továbbá mókás mikor egymás tudta nélkül vásárolunk ugyan olyan dolgokat.
....kíváncsi lennék ha most felhívnálak neked mi jutna eszedbe...

Eme remek alkalmat koronázva, egy aprócska jelkép... ismét valami ami egyforma... neked volt előbb és én olyan régen csodálom, és találtál nekem egyet...ahogy írtad... most már egy pár! :) Köszönöm!

...kis pandám... így hív mindig Mancs ha jó kedve van! Miért panda? Mert szerinte úgy tudok kapaszkodni, mászni - mint egy panda... :) Na ezt úgy kell ám elképzelni hogy ő csak áll és gondolkozik töri a fejét a nagy világ dolgairól... én meg odabújok és hogy próbáljam kizökkenteni van hogy komótosan "felmászom" rá...a hátára és csak kapaszkodok és bohóckodom kihasználva az egyensúlyom. Mókás ám! :)

Szóval az elmúlt hétvége... végre több heti kérés után sétálni mentünk a szőrgombócokkal, bevallom ilyenkor kicsit mindig elszomorodom, amiért Futi kutya otthon maradt anyukáékkal, és nem velünk van! :(
Mancs mindig meglep hiszen ismét egy olyan helyre mentünk ami valójában nagyon közel volt hozzánk és két év alatt nem jártunk ezen a területen. Közben elmosolyodtam mikor leírtam... 2 év... és közben millió gondolat jutott eszembe... Még egy hónap és május lesz. Pontosabban május 7... az a nap amikor filmekbe illően egy finom csókkal leveszi a lányt a lábáról a fiú...Így volt velünk is... Mesebeli esemény volt számomra. Na most jól kiromantikáztam magam...

Tehát új terület, mely csudaszép, kis tó egy elveszettnek hitt helyen... mindenhol aranyeső, igazi tavaszi séta mely által az ember feltöltődik.

Séta mancs a mancsban...

A kapcsolatokba a férfinak kell bevinnie a különválás és a távolság aspektusát, és a nőtől kell közelséget és kötődést tanulnia. A nőnek kell megtanítania nekünk valamit a közelségről és a közösségről, és a férfinak kell megtanítania valamit a nőnek a megbízatásról és küldetésről.

Tudod, én is sokszor gondoltam, vagy szerettem volna másképp. Aztán elkezdtem megerősödni és hárítani. A valós érzelmeim is elrejtettem, hogy ne legyen semmi sebezhető felület rajtam. Nem mondtam ki amit valójában gondoltam. Aztán jöttél te és megváltozott minden. Láttam valamit a szemedben, egy aprócska képet, talán a jövőt. Hinni kezdtem! Hiszek és remélek! Újra és reménytelenül! Kívánom, hogy lásd meg amit láttam, SEGÍTEK! S feledkezz csak egyszer bele ebbe a pillanatba, ami sokkal szebb bárminél.

A gondoltaim NEKED!
A szavaim amit már hallottál... én várok! S vagyok! Maradok! MELLETTED!

Relax egy pohár bor mellett...
Pötyögök...
... régen nem írtam, épp egyik kedvencem olvasgattam, aki szintén a néha kiüresedett mindennapokat jegyezte le.
Egyetértek, és válaszként- leírt gondolatként megjegyezve, szerintem az ürességünk emiatt a világ miatt alakult... ahol megpróbálunk mindent hárítani, keményen elviselni, és inkább bele sem gondolni....
ez a világ ami egyre inkább nem a normális embernek való.
ami egyre többet vesz el, és semmit sem ad cserébe.
Tanít? Mire? Hogy mindent szigorúan érzelmek nélkül viselj, na mert akkor nem leszel sebezhető! Sebek kellenek mert a hegekre nézve emlékezünk, mit csináltunk rosszul, hol hibáztunk. Kell a seb, hogy a jövőben értékelni , megérteni tudjuk... mi miért történt és miért van most ez a jelen ami van. Ami velünk van, a jelen amit élünk... és remélhetőleg másképp- jobban csinálunk- élük mint előtte!

Épp a kolléganőmmel beszéltük milyen rövid idő alatt jött el a tavasz, be kell látni ideje elpakolni a téli kedvenc csizmákat. No de mi legyen helyette?
Nemrég megláttam egy újságban, egész jó áron, gondoltam utána járok micsoda topánka lehet ez, no meg hogyan mutat az én amúgy is picurka tappancsomon.
Ritka pillanat, mikor van méret is , tetszik is és szerintem jól is áll, no és jól is érzem magam benne.

Mancs mondogatja mindig ideje csajos lenni, ez a mondat mindig is elég jó kis löketet ad bizonyos szituációkban.

Hát hazajöttünk... :)  Én meg a cipellő... mi csajok ilyenkor kirámoljuk a fejben már lezongorázott valós ruhatárat és irány a főpróba. Megállapítom jó vétel! :) sok ruhámhoz illik, bár kicsit más ilyen még nem volt. A fene egye meg, épp morogtam Mancs vacak -  "VÁLTOZZ MINDIG" mondatán és na tessék, és erre most döbbentem rá. Szép kis felismerés. Egy új változás részemről, ami remélem neki is elnyeri tetszését.

Hát szóval akkor éljen a csuda jó idő, üdvözöllek tavasz! Elegánsan, és újszerűen.

A nagy változások mindig olyankor történnek,
amikor a legkevésbé várjuk őket.

A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglibegteti a függönyöket,
és úgy kúszik elő, mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata.

Magad is örök változás vagy. Miért kívánnád a többiektől,
hogy olyanok maradjanak, amilyennek megszeretted őket?

Mindezek után mosolygok, de rájöttem a tanítás módszerén kell változtatni Mancs!
Ahogy látod megértettem de később...Édes mindehhez egy cipő kellett, és ez a blog, ez a bejegyzés.De egyet ne feledj...Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják,
hogy minden maradjon a régi, mert abban érzik a biztonságot!

Kikérheted mások véleményét, körülveheted magad megbízható tanácsadókkal, de végül a döntés úgyis a tiéd. Csakis a tiéd. És mikor döntésre kerül a sor, egyedül maradsz, a hátad a falnak veted, és az egyetlen hang, ami számít, az az, ami a fejedben van. Az, ami azt mondja, amit valószínűleg végig tudtál.
Az, aminek szinte mindig igaza van.

Létezik az, hogy valaki belép egy ajtón, vagy beszáll egy autóba, és amikor meglátjuk, amikor először találkozik pillantásunk az övével, azonnal tudjuk, ő az? Létezik az, hogy egyetlen pillanat során olyan mértékű és mélységű érzelmek halmozódnak fel bennünk, mint amire egész addigi életünk során nem volt példa? Behunyom a szemem, visszagondolok erre a pillanatra, és emlékezem. Arra, ami ekkor történt. Mi hatalmasodott el rajtam? Mi okozta az érzést, ami egyetlen pillanat alatt beleköltözött elmémbe, s végérvényesen felkavarta addig józannak vélt működését? Talán az ösztön. Talán a viszonzás csodálatos érzékelése. Mert pontosan úgy nézett rám, akkor, először, mint ahogyan szerettem volna, hogy rám nézzen. Ahogyan csak az néz a másikra, aki pontosan azt éli át, amit akkor, azokban a pillanatokban én is átéltem.

I believe in you.

Tavasz no meg valami én...

Ezt a szépséges és egyben szerintem romantikus táskát egy magyar lányka készíti, és teljesen véletlenül akadtam rá böngészés közben. Megrendeltem , a hét közepén érkezett meg! Jó kedvre derít, és valahogy nem csak az évszakok váltakozása jut róla eszembe, hanem az is mennyire változom én is. Mennyi mindent gondolok másképp. Szerintem kell ez a változás, kell hogy figyeljünk magunkra.
Mindig is csodáltam Edit barátnőm, aki szigorú szabályok szerit igyekszik élni az életét, és tetszik ahogy várni tud, nem kapkodva mindenre időt szán, és mintha varázslat lenne és végül magától történne minden, úgy ahogy talán meg van írva.

A mai nő táskája sűrített mása az életének: van benne személyi igazolvány, munkaadói igazolvány, gépkocsivezető-jogosítvány, slusszkulcs, lakáskulcs, esetleg a szeretője lakásának a kulcsa is, cigaretta, gyufa vagy öngyújtó, rúzs, púder, szempillafesték, zsebnaptár karikázott számokkal, fejfájás-csillapító, menstruációsgörcs-oldó, esetleg fogamzásgátló labdacsok, zsebkendő az orrnak, zsebkendő a rúzsnak, fésű, manikűrkészlet, soroljam tovább?
Mindig mindenre készen, teljes fegyverzetben...

Húha, ma reggel azt hiszem szépen felülmúltam Önmagam... valahogy így szokták kifejezni azt amikor szinte magadra sem ismernél egy visszajátszott videóról.
Kiakadásom  megint a család. Szomorú? Bizonyára!

Egyszerűen mára már fogalmam sincs hol helyezzem el a kapcsolatom a szüleimmel azon kívül, hogy tudom vér szerint a  gyerekük vagyok. De gondolati síkon és egyéb meghatározókkal illetni... hát nem tudom. Régen sok lány osztálytársam mondogatta, neki az anyukája a barátnője is, és hasonlók. Gondolom mindenki ismeri azt az érzést mikor van egy olyan személy akivel meg tudjuk beszélni a számunkra fontos olykor talán kényesnek vagy gyerekesnek gondolt témákat. az én "rossz utam" valahol 16 éves koromban kezdődött... miért írom rossz útnak? Mert ma visszagondolva, tény hogy sokszor tűntem kezelhetetlennek, de valójában már akkor is a figyelem hiánya, volt a bajom!  Megoldást -anyutól vártam aki pedig mintsem leült volna beszélni, inkább támadt nekem mindennel, és sokszor annyira messze volt a valóságtól hogy az elképesztő. Hát ennyire ismersz! Sokszor mondtam akkor is mára meg... Hagyjuk is. Újra megkérdezem... Szomorú? Igen!

Mára két dolog van! Én nem hagyom hogy közel jöjjenek hozzám! Eltelt 10 év és semmi sem változott, legalább is az ő szintjükön semmi! Itt vagyok én aki pedig nem kívánok tovább részt venni ebben az "idillben."
Mindennapos rosszkedvemet okozza, az amit látok.  "Azt gondolod máshol jobb?" Mindig ezt a kérdést tette fel anya... Mára meg a válasz is tiszta! Nem biztos ,hogy jobb, de lehet hogy más és emellett több a tisztelet, na meg az odafigyelés.

Visszatérve a minősíthetetlen állapotomra, amit egy kérés váltott ki, amire Apukám nem emlékezett, olyan szintet ért el bennem... hogy álltam a konyha közepén és egyszerre potyogtak a könnyeim és csapkodtam és kiabáltam hangosan hogy NEM ÉRTEM!!! Anyu még a reggeliért sem ette meg, elvonult mert állítólag ez neki SOK!

Sok? Mi? Az, hogy ilyen szintig kell eljutni? Így ki kell akadni, hogy felhívd magadra  figyelmet? Mert mikor elmondtam, szépen, és tanácsot is kérek... na akkor nagy ívben tesz rám mindenki.... persze az észosztás az mindig megvan mindezek mellett.
Én gondolkozzak el....
Én fontoljam meg...
Hát ők ezt nem így csinálnák...

Szóval... mikor lesz változás?
Meddig lehet úgy élni egy fedél alatt, hogy igazából teszünk a másikra? Hol romlott el? Hogy javítható meg? Bár lehet felesleges is a kérdés hiszen: - Kérek valamit, és képtelenek együttműködni...

Szomorú vagyok!
És ami még jobb! Szerintem ez CSAK engem foglalkoztat ennyire!

Szokásos mászkálós vasárnapunkat töltöttül épp, amikor megpillantottuk eme barna szőrgombócot. Először bíztam benne, hogy a gazdi valahol a környéken van, és rögtön érkezik, de ez nem így történt. Mancsnak sem kellett több rögtön félre is állt a kisautóval én pedig szemügyre vettem a messziről is jól látható bilétát, hátha van rajta valami használható! Egyébként mi, de főleg Mancs vonzza az elkóborolt ebeket, szerintem valami kutyák Őrangyala szerepet tudhat magáénak csak ő sem tud róla.
Érdeklődtünk a közeli üzletekben, már amit nyitva találtunk, hátha valaki felismeri. Ez nem így történt. Gyorsan előkaptam az okos telefont- UGYE ilyenkor milyen jó, hogy van! Hamar rákerestem a 16.kerületi állatorvosi rendelőkre, a második lehetőségnél nyitott ajtóra találtunk.

A Szent Korona Állatorvosi rendelő ugyanis vasárnap is este 7 óráig tart nyitva, nagy szerencsénkre. Én a kisautóval Mancs pedig Artúrral bandukolt odáig. Egy chip olvasás és máris kiderült hol is lakik Artúr, érdekesség hogy a 12 éves Artúr kutyát épp ebbe a rendelőbe hordja a gazdija.
Hazáig ismét séta, nem volt nagy táv. Artúrnak nagyon örültek, amíg vártunk már nyugodtan heveredett a ház elé a földre, tudta otthon van!

Hihetetlen ám egy ilyet végig csinálni, remélni, hogy van olvasható chip-je, és persze, hogy várják is haza.

Nagyon jó dolog a kutyák regisztrálása, ezért került haza Artúr is...
na meg azért mert épp belénk botlott! :)

... a zene, a lelki világod...

would any one hear me screaming behind these castle walls

Hát íme a hétvégi, fánk...  ismét csak szeretettel, csupaszívvel!

Hat...nem csak az idegekre!

Most már lassan egy hét után elmondhatom CSUDA jó, és egyben vidám is és nagyon megszerettem az új sporteszközöket amiket beszereztem.

A gimnasztika labdát, nagy pöttyöt :) már régen szerettem volna, erről a frappáns súlyról pedig Mancstól hallottam. Persze minden eszközre megvan a magunk kis gyakorlata, jobban mondva mit jól megtanultam Mancstól!

Úgy hiszem így sokkal könnyebb egy otthoni edzés is, mint ahogy a versenypályán is úgy az edzéssel kapcsolatosan is mindig felelevenedik egy régen alkalmazott bár berögződött mozdulat, teendő.

Az élet edzés. Amikor edzünk, fölkészülünk arra, ami előttünk áll.
Nem létezik más, csak a kihívások,
amelyeket örömmel fogadunk és nyugodtan küzdünk le.

Paulo Coelho

Karácsony előtt megleptem a kutya társaságot egy óriási párnával amit egy állatkereskedésben pillantottam meg! Mancs mondogatta, hogy nem kell én mégis megvettem. Nagy sikere lett azt elmondom. A rangidős házőrző mestert le sem lehetett vakarni a pihe puha párnáról, pár estére még a fotel sem érdekelte ami egyébként nagy vita forrása, ha nem ő fekszik benne! :)
Szóval ezen sikeren felbuzdulva, immár magam varrtam mind a 3 kutyónak párnácskát, hát persze, hogy csont alakút! :)
Azt hiszem sikere lett! Sára már másnap reggel azzal rontottt be a szobába és csóválta  hátsó felét, de úúúúgy majd szét esett örömében! "-Hát nem lááátod én örülök!!!"
Nico kutya is biztos örül, hogy a mindig nehéz fejét már a fotelben is tudja min pihentetni!

Íme a happy társaság...

Makacs, és a macska... ugyan azon betűk :) csak épp más sorrendben!

Vasárnap valahogy ilyen nap volt, kissé makacs. Amikor az ember igenis kitart a mások szerint butácskának tűnő dolgai, elképzelései, tervei mellett.
Van, hogy azt gondoljuk mindenki ért, és úgy látod pillanatok alatt meg tudtok oldani mindent, néha pedig annyira döcögünk, és leginkább hátráltatjuk egymást , hogy az már bosszantó. Nagyon nem szeretem mikor a mérleg nem egyenlő, gondolok itt azon dolgokra ami leginkább az önzetlenséget takarja. Nekem nem fér a fejembe az olykor felmerülő éles különbség, mert én belátom van, hogy elfáradunk,aztán  semmihez sincs kedvünk, egy fűszálat sem teszünk keresztbe szokták mondani. De mikor tudod, hogy a másikban sokkal több rejlik, és igenis számtalan dolog pikk pakk menne, csak épp valami mégis hiányzik.... na akkor kezdődik a fejemben a baj... meg mikor 3x mondok el valamit és semmi reakció...
Lehet hogy én is iszonyú makacs tudok lenni, no de mi lesz akkor, ha legalább egy valaki nem igyekszik mutatni az irányt, és biztatni a másikat, hogy igenis tessék a jövőbe nézni mert egy életünk van. Amit ma megtehetsz ne halaszd! Mancs eléggé kivan mikor Pató Pál úrnak merészelem hívni...  mert úgy látom elveszítette félúton a motiváltságát. Egy kedves barátnőm emlegette sokszor Rita ... a férfi a fej, a nő a nyak... tudod az mozgatja a fejet!  Ebben is lehet valami, bár isten ments, hogy bármi gondolatba avatkozzak, nekem már bőven elég ha tudom az irányt és segíthetek benne, úgymond támogathatom pici mivoltammal.

Ugye, hogy fontos az ha beszélünk a jövőről, még ha nem is tudjuk mit rejt. Én szeretem elmondani a terveim, előre megbeszélni a jövőben várhatóakat mert előre visznek és én ez által vagyok motivált. Ha elmondom a páromnak, vagy  nagymamának, a legjobb barátosnémnak....  ami velünk kapcsolatos, egy találkozó időpontja, egy közösen eltöltött nap ami ismétlésre vár, egy megtervezett nyaralás, vagy bármi amitől úgy érezzük együtt tervezzük,visszük véghez, éljük meg!  Számomra ez egy ÍGÉRET, amit betartok. Általában olyan dolgok ezek amik értük vannak és így adhatom amit ígértem, adhatom ami én vagyok, és remélhetőleg ők a jövőben boldogok lesznek.

+ tegnap estére még egy kényes téma ütötte fel fejét. Azt hiszem megértettem, mi a féltés alapja, és mit kell megértenünk, mire figyelmeztet bennünk a lelkünk. Gondolok itt a párkapcsolatra. Ebben a mai világban valljuk be elég nehéz tészta a bizalom, a feltétlen bizalom témája!
De azt hiszem, és érzem ha valaki megtalálja a párját azt akinek a mancsát fogni szeretné egy élete át- és most megint jöhetnek a féltett gondolatok a jövőre nézve, amit sokak szerint butaság így előre kijelenteni. Én továbbra is úgy vélem ezt érezni kell, megélni. Ott van az emberben tudatosan... merre szeretne menni! No meg tudat alatt is, mikor álmunkban úgy szorítjuk a másik kezét, vagy bújunk hozzá mintha soha nem akarnánk elengedni.

Mondd csak, hol lakik az álom? Az ember minden este elalszik, és persze azt is tudom, hogy az álom az a hely, ahol azokat csinálom, amikről álmodok, de én azt szeretném tudni, hogy merre is van, és hogy jutok el oda meg vissza anélkül, hogy tudnék róla... ráadásul a hálóingemben. :)

Íme, a 2011-es év hivatalos eredménye. Visszatekintve a nehéz körülményekre, és néha a kedvezőtlen időjárásra is mely nekünk nem igazán szegte kedvünk, viszont nagyban gátolta az összetartás szellemét,már ami a motorsportot illeti. Mégis sikerült úgy gondolom megfelelően teljesíteni. Nem mondom, de lehetett volna jobb is, bár ez nem rajtunk múlott.
Kíváncsian várjuk a 2012-es szezont, készülünk és igyekszünk még jobbak lenni.

Az elmaradhatatlan...

Köszönet a Horimoto csapatának de legfőképpen Horváth Lászlónak, aki mindig kitartóan támogatott, segített minket a nehézségek ellenére is, ami által mi is igyekeztünk kihozni magunkból a maximumot. Említésre méltó a szakmai tudás, a több éves tapasztalat amivel a különböző motortípusokhoz való megfelelő beállítások kellően segítettek minket.

MAMS Gyorsasági Motoros Női kupa

Tímea (600 kategória) 3.helyezett

Rita (600+) kategória 3. helyezett

Őszintén szólva, inspirál Mancs kitartása és az, ahogy minden egyes nap betartja a saját maga által kialakított játékszabályokat.
Jövő héten megérkezik a már említett jutalom, feltétlen megörökítem azt is! ... :)
és minden egyes nappal én is igyekszem erősödni!

Ma pedig hosszú idő után irány az terem... Maccsal és az "alattomosan" jó kis edzésével :)

Elérni valamit mindig könnyebb, megtartani, az a nehéz.
Azért, mert ahhoz napról napra, következetesen kell dolgozni.
Melós, de ami nem melós, azt általában nem is értékeli semmire az ember.